Michelangelo
83 pages
Hungarian

Vous pourrez modifier la taille du texte de cet ouvrage

Michelangelo

-

Obtenez un accès à la bibliothèque pour le consulter en ligne
En savoir plus
83 pages
Hungarian

Vous pourrez modifier la taille du texte de cet ouvrage

Obtenez un accès à la bibliothèque pour le consulter en ligne
En savoir plus

Description

Az e-könyv a Kossuth Kiadó által nyomtatásban megjelentetett nagysiker? Világhíres fest?k cím? sorozat azonos cím? kötetének szöveganyagát tartalmazza, az illusztrációk nélkül. Michelangelo neve egyet jelent a „m?vészi géniusz” fogalmával. Egyfel?l mert monumentális életm?ve a szobrászattól a festészeten és az építészeten át a költészetig szinte valamennyi m?vészeti ágat átfogja, másfel?l mert egyszerre volt alkotóm?vész mester, esztéta és gondolkodó, vagyis a reneszánsz ember tökéletes megtestesít?je. ? volt az a m?vész, akinek személyében és m?veiben, hosszú és teljes életében a reneszánsz humanizmus törekvései maradéktalanul kiteljesedhettek. Ez a humanizmus a legkevésbé sem pusztán valamiféle doktrína volt, sokkal inkább mentalitás, gondolkodásmód, középpontjában az elvont fogalmak és az eszmék mellett els?sorban maga az ember állt. A humanisták a lét nagy kérdéseit fogalmazták újra, az ember szemszögéb?l. Honnan ered az ember? Hol a helye a világegyetemben? Létezik-e tökéletesség a Földön? Megannyi olyan kérdés, amelyekre végleges, dogmatikus válasz nem létezik.

Sujets

Informations

Publié par
Date de parution 01 janvier 2014
Nombre de lectures 0
EAN13 9781783105410
Langue Hungarian
Poids de l'ouvrage 1 Mo

Informations légales : prix de location à la page 0,0009€. Cette information est donnée uniquement à titre indicatif conformément à la législation en vigueur.

Exrait

A kiadás alapja: Michel-Ange.
Sirrocco Fordította: Bárdos Miklós
Szerkesztette: Rappai Zsuzsa

© Confidential Concepts, worldwide, USA
© Parkstone International, New York, USA
© Hungarian translation Bárdos Miklós

Minden jog fenntartva.

A kiadó előzetes írásbeli engedélye nélkül jelen kiadvány semmilyen része nem másolható, semmilyen formában és eszközzel nem terjeszthető.

ISBN: 978-1-78310-541-0

Felelős kiadó a Ventus Libro Kiadó és Kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatója A nyomás és a kötés Kínában készült
MICHELANGELO
Tartalom


Gyermek- és ifjúkor
Az első művészi hatások és a Mediciek
Visszatérés az atyai házba és az utazások időszaka
Egy lángoló lélek küzdelmei
Leonardo, a mester és a rivális
Az „isteni” szobrász pályaképe
Michelangelo, az építész
A festői életmű
Michelangelo rajzai
Michelangelo, egy új művészalkat
Michelangelo rövid életrajza
Képek jegyzéke
1. Turbános önarckép.
Tollrajz, 36,5 × 25 cm . Louvre, Párizs
Michelangelo neve egyet jelent a „művészi géniusz” fogalmával. Egyfelől mert monumentális életműve a szobrászattól a festészeten és az építészeten át a költészetig szinte valamennyi művészeti ágat átfogja, másfelől mert egyszerre volt mesterember, esztéta és gondolkodó, vagyis a reneszánsz ember tökéletes megtestesítője. Ő volt az a művész, akinek személyében és műveiben, hosszú és teljes életében a humanizmus törekvései maradéktalanul kiteljesedhettek. Ez a humanizmus a legkevésbé sem valamiféle doktrína volt, sokkal inkább mentalitás, gondolkodásmód, melynek középpontjában az absztrakció és az eszmék helyett maga az ember állt. A humanisták a lét nagy kérdéseit fogalmazták újra, az ember szemszögéből. Honnan ered az ember? Hol a helye a világegyetemben? Létezik-e tökéletesség a Földön? Megannyi olyan kérdés, amelyekre végleges, dogmatikus válasz nem létezik.
A humanizmus sokféle lehetett – keresztény, világi, pogány, és válaszai is sokfélék voltak. Az első nagy humanisták – Marsilio Ficino, Pico della Mirandola, Leonardo da Vinci – Firenzében éltek és alkottak, innen sugárzott ki az új gondolatrendszer egész Európára. Michelangelo maga is Firenze szellemi szülöttje volt, és innen indult útnak, hogy teremtő géniusza és műveinek kifejező ereje, életének teljes íve és művészetének fenséges tisztasága révén a reneszánsz ideáljának legtökéletesebb megtestesítőjévé váljon.


Gyermek- és ifjúkor
A XV. század vége új korszak hajnalát jelentette Európa-szerte. A több évtizedes, véres háborúk, pusztító járványok és éhínség után a kontinens élete megváltozott. E változás mindenekelőtt a mentalitásban éreztette hatását. A középkori értékek háttérbe szorultak, a nyugat-európai népek a virágzó kereskedelemre és az új találmányokra támaszkodva, de főként a társadalmi átalakulás iránti alapvető igénytől hajtva új ideálok felé törekedtek. A szélesebb látókörű uralkodók, mint Firenzében Lorenzo
de’ Medici vagy Franciaországban I. Ferenc király a művészeteket éppoly szenvedéllyel támogatták, mint a háborúkat. A könyvnyomtatás találmányának köszönhetően széles körben kezdett terjedni a kultúra.
E változó, forrongó korban történt, hogy az ősi, de elszegényedett firenzei nemesi családból származó Ludovico di Leonardo Buonarroti Simoni, miután az arezzói kerület felügyelőjévé (podestá) nevezték ki, családjával Caprese városába telepedett, ahol 1475. március 6-án megszületett második fiúgyermeke, Michelangelo. Megbízása lejártával a család visszatért a Firenze melletti Settignanóba, ahol Ludovico tisztes birtokkal rendelkezett, és ahol méltó helyzetet biztosíthatott egész családja számára. 1481-ben azonban felesége meghalt, és Ludovico egyedül maradt öt gyermekével.
Michelangelo ekkor hat éves volt. Az anyai szeretet hiánya miatt nehéz természetű, hallgatag, makacs gyermek vált belőle. Apja egy kőfaragó famíliához adta dajkaságba, ahol a sorsa feletti keserűségét úgy küzdötte le, hogy a kőfaragó mester gyermekeivel nehéz kőtömböket fejtett a szomszéd kőbányában. Ezek az évek életre szóló tudáshoz és majdani remekművei megalkotásához nélkülözhetetlen eszközökhöz juttatták: „Ha van egyáltalán valamilyen jó tulajdonságom”, vallotta meg később barátjának, Vasarinak, „annak az az oka, hogy (…) Arezzo közelében születtem, s ott jó a levegő; és a dajkám tejével együtt szívtam magamba szobrászszerszámaim, a véső és a kalapács kezelésének tudományát”.
E gyermekkori élmény Michelangelo szerint művészi indíttatásának alapmotívuma volt. Míg fivérei a selyemszövő céhben kereskedői pályára léptek, ő elsősorban intelligenciájával és érzékenységével tűnt ki, ezért apja úgy döntött, hogy Francesco d’Urbino grammatikai iskolájába íratja be. Urbino mester beavatta az ifjú Buonarrotit a formálódó reneszánsz művészet és humanizmus szépségeibe. Ő azonban a klasszikus tanulmányoknál jobban érdeklődött a rajzolás iránt. Barátságot is kötött egyik iskolatársával, Francesco Granaccival, aki a festő Domenico Ghirlandaio növendéke is volt.
Granacci, akit lenyűgözött Michelangelo szenvedélyes lendülete, a festői pályára próbálta rábeszélni barátját, és még a Buonarroti család fejét is megpróbálta meggyőzni. Az apa mindeddig hallani sem akart fia művészeti ambícióiról, mivel a festői pálya ekkor még a kézműves kasztéval egyenértékű társadalmi helyzetet jelentett, amit méltatlannak tartott a Mediciek szolgálatában jelentős érdemeket szerzett nemesi család sarjához. Michelangelo makacsul kitartott vágya mellett, így apja végül beleegyezett, hogy Ghirlandaio segédjeként tanuljon a neves festő műhelyében. Michelangelo 1488. április 1-jén, tizenhárom évesen lépett be Ghirlandaio műhelyébe. Ez volt az első fontos lépés afelé, hogy hamarosan az itáliai reneszánsz legnagyobb alkotójává nője ki magát.


Az első művészi hatások és a Mediciek
Domenico Ghirlandaio kizárólag a gazdag firenzei családok megrendelésére dolgozott. A freskófestészet szakértőjének számított, és az elsők között alkalmazta a festészetben a születő reneszánsz szellemi és technikai vívmányait. Részt vett többek között a Sixtus-kápolna mennyezet- és falfreskóinak elkészítésében is, Botticelli, Pinturicchio, Rosselli és természetesen Perugino mellett, aki az egész vállalkozást összefogta és irányította. Ghirlandaio egyúttal Lorenzo de’ Medici körének dekorátorai közé tartozott.
Michelangelo Ghirlandaiótól elsajátította a rajzolás és a festészet mesterfogásait. Kimagasló tehetsége hamar kiemelte őt a tanítványok közül: a régi mesterek műveiről készített másolatait nem lehetett megkülönböztetni az eredetitől. Ghirlandaio meglátta benne a zsenit, és ettől fogva kiemelten foglalkozott tehetsége művelésével és kibontakoztatásával.
Első mestere Masaccio, Giotto és a San Spirito festményeinek tanulmányozására ösztönözte az ifjú Michelangelót, aki a műhelyben eltöltött három esztendő alatt többek között Donatello és Jacopo della Quercia műveiről készített másolatokat. Ezek a munkák, tanulmányok, másolatok mind fejlesztették látásmódját és segítettek neki felfedezni kivételes tálentumait: a kiváló megfigyelőképességet, a kifinomult elemzőkészséget, a mozdulatok pontos érzékelését és a nagyszerű színérzéket. Már a műhelyben irigyeket és ellenségeket szerzett magának: orra élete végéig őrzi majd a heves természetű szobrász, Torrigiani öklének nyomát, akinek a róla elnevezett római villát köszönhetjük. Michelangelo hosszú élete folyamán soha nem volt hajlandó beismerni, hogy Ghirlandaio műhelye számottevő hatással bírt volna művészetére és fejlődésére. Pedig ha más nem, az bizonyosan mestere érdeme, hogy megismerkedhetett Lorenzo de’ Medicivel. Michelangelo azonban becsvágyó természete és tehetségébe vetett rendületlen hite folytán minden sikerében saját géniuszának elismerését akarta látni. Szerencsére a kor, amelyben élt, kedvezett a művészeknek és a művészeteknek.
Lorenzo de’ Medici, aki a művészetek és a tudományok szerelmese volt, bőkezű mecénási tevékenysége mellett saját palotáján belül szobrásziskolát is létesített, Bertoldo vezetésével, aki az ekkoriban Firenzében igen divatos Donatello tanítványa volt. A legtehetségesebb fiatalokat ide küldték szobrászatot tanulni. Így lépett Michelangelo a Mediciek szolgálatába.
A szobrásziskola újabb jelentős állomás volt a formálódó tehetség művészi fejlődésében. Michelangelo felfedezhette a Medici-család pompás antik szoborgyűjteményét, amely nagy hatást tett rá. Az ókori művészet, amely az egész reneszánsz megújulás alapvető hivatkozási pontja volt, számára különösen kimeríthetetlen ihletforrásnak bizonyult. Michelangelo itt lelt rá a saját útjára, és ekkor határozta el, hogy mindenekelőtt szobrász lesz. Az iskolában hamar kitűnt társai között, és elnyerte a palota ura, Lorenzo de’ Medici kitüntető kegyeit. Lorenzo támogatásának köszönhetően divatos, ismert szobrász lett, és megismerkedett a firenzei udvarban forgolódó valamennyi jelentős mecénással, politikussal, művésszel és humanistával.
Új ismeretségei között különösen két ifjú Medici játszott döntő szerepet a későbbiek során: Giovanni és Giuliano, Lorenzo fia illetve unokaöccse. Tanulmányait és szabadideje jelentős részét is velük töltötte. Később mindketten pápák lettek, II. Gyula, illetve X. Leó néven, és az ő megbízásaiknak köszönhetjük Michelangelo legszebb alkotásait, s velük vette kezdetét a pápai udvarral való sok évtizedes gyümölcsöző kapcsolata.


Visszatérés az atyai házba és az utazások időszaka
Michelangelo tizenhat éves volt, de már számos jelentős művet alkotott, köztük a késő-római kor szarkofágjaira utaló Kentaurok csatája című kompozíciót, illetve egy Madonna-domborművet, mely a Lépcsős madonna címet kapta. Ma mindkettő a firenzei Casa Buonarroti gyűjteményében található. A végzetes 1492-es esztendő azonban Michelangelo életét is megváltoztatta. Lorenzo de’ Medici halálát követően az örökösöket – élükön a tehetetlen Pieróval – Savonarola, a fanatikus dominikánus prédikátor elűzetette Firenzéből. Michelangelo elhagyta a Medici-palotát, és visszatért apja birtokára Settignanóba. Sem festészeti, sem szobrászati tanulmányait nem fejezte be, de tehetsége és mesterségbeli tudása már látványosan kibontakozott. A kortársak csodálták különc jellemét is: gőgösen büszke, nehezen megközelíthető, hallgatag, indulatos, igényes és zabolátlan művész hírében állt, aki szent meggyőződéssel hisz saját tehetségében. Hiányzott belőle minden tanulói alázat: máris kész művésznek gondolta magát. Apja házában készítette Herkules című, időközben elveszett alkotását, amely előbb a Strozzi család, majd I. Ferenc király gyűjteményének büszkesége lett.
Az atyai házból hamarosan útra kelt, hogy idegen földön keressen új ihletet. Elsőként Velencébe ment, majd miután itt nem talált megfelelő támogatókat, Bolognába utazott. Itt Francesco Aldobrandi támogatásával jelentős feladatot kapott: a Szent Domonkostemplomban befejezte Giovanni Pisano befejezetlen Domonkos-síremlékét. Protektora, aki ekkoriban a bolognai városi tanács tagja volt, Lorenzo de’ Medici hűséges barátai közé tartozott. Michelangelo szobrai, a Szent Proculus , illetve a Gyertyatartó angyal a síremlék legszebb alakjai lettek, és nagy sikert arattak. A szépen kidolgozott izomzatú angyal, a gazdagon redőzött leplek alatt körvonalazódó test mozdulatainak szépségével látványosan bizonyítja az ifjú Michelangelo esztétikai és mesterségbeli felkészültségét. 1495 körül Michelangelo ismét Firenzében volt, amely időközben Piero de’ Medici elűzése után Köztársasággá alakult át. A Medici família köztársaságpárti ágának egyik prominens tagja, Lorenzo di Pier Francesco tanácsára elkészítette Alvó Cupido című művét, amely valószínűleg azonos a mantovai Szépművészeti Akadémián látható hasonló témájú alkotással. A művet antik szoborként Rómába küldette, ahol Riario di San Giorgio bíboros vásárolta meg. A bíboros, miután leleplezték előtte a csalást, minden áron Rómába akarta hívni a mű alkotóját. Michelangelo Rómába utazott, ahol még jobban elmélyedt a Medicieknél megcsodált ókori művészet tanulmányozásában. Megerősödött benne az antik művészet iránti elkötelezettség, és újabb ihletet merített felfedezéseiből. Ekkor készítette el első nagy remekművét, a Bacchus című szobrot, életművének első tisztán pogány ihletésű művét. A későbbiek során megrendeléseinek döntő többsége az Itáliaés Európa-szerte mindenható Egyház részéről érkezik majd. 1497-ben született meg az egyik legismertebb Michelangelo-alkotás: a Pietà . A megrendelést egy francia bíborostól, Jean de Villiers de Lagraulas-tól, Saint-Denis érsekétől kapja, és eredetileg a bíboros síremlékét díszítette volna. Ma a római Szent Péter bazilikában őrzik, mint a krisztusi áldozat és a belső szépség egyik legtökéletesebb megformálását. A művész ekkor mindössze huszonkét éves volt. Ifjúkora távolról sem csupán a tanulás és a kezdeti szárnypróbálgatások időszaka volt, hiszen számos érett remekmű született már ekkor a kezei alatt.
2. Madonna a lépcsőnél (1490 körül).
Márvány, 555 × 44 cm .
Casa Buonarroti, Firenze
3. Kentaurok harca (1490–1492).
Márvány, 805 × 88 cm .
Casa Buonarroti, Firenze

  • Accueil Accueil
  • Univers Univers
  • Ebooks Ebooks
  • Livres audio Livres audio
  • Presse Presse
  • BD BD
  • Documents Documents