Van Gogh
80 pages
Hungarian

Vous pourrez modifier la taille du texte de cet ouvrage

Obtenez un accès à la bibliothèque pour le consulter en ligne
En savoir plus

Van Gogh

-

Obtenez un accès à la bibliothèque pour le consulter en ligne
En savoir plus
80 pages
Hungarian

Vous pourrez modifier la taille du texte de cet ouvrage

Description

Az e-könyv a Kossuth Kiadó által nyomtatásban megjelentetett nagysiker? Világhíres fest?k cím? sorozat azonos cím? kötetének szöveganyagát tartalmazza, az illusztrációk nélkül. Vincent Van Gogh a holland születés? autodidakta fest?zseni a posztimpresszionista festészet egyik legkiemelked?bb alakja volt. Bár életében szinte egyetlen képet sem sikerült eladnia, tehetsége vitathatatlan, több mint száz évvel kés?bb is hatalmas érdekl?dést váltanak ki festményei. Rövid életrajzi könyvecskénkben megismerhetjük a fiatalon elhunyt fest? életének és pályájának legfontosabb állomásait.

Sujets

Informations

Publié par
Date de parution 01 janvier 2014
Nombre de lectures 3
EAN13 9781783103089
Langue Hungarian
Poids de l'ouvrage 1 Mo

Informations légales : prix de location à la page 0,0009€. Cette information est donnée uniquement à titre indicatif conformément à la législation en vigueur.

Exrait

A kiadás alapja: Vincent van Gogh.
Fordította: Szabó Mária
Szerkesztette: Nagy Mézes Rita

© Confidential Concepts, worldwide, USA
© Parkstone International, New York, USA
© Ventus Libro Kiadó
© Hungarian translation Szabó Mária

Minden jog fenntartva. A kiadó előzetes írásbeli engedélye nélkül jelen kiadvány semmilyen része nem másolható, semmilyen formában és eszközzel nem terjeszthető. A kiadó mindent megtett a képjogok tisztázására, de nem minden esetben sikerült azonosítani a jogtulajdonost. Ha ön tájékozottabb, kérjük, ismereteit ossza meg a kiadóval.

ISBN: 978-1-78310-308-9

Felelős kiadó a Ventus Libro Kiadó és Kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatója A nyomás és a kötés Kínában készült
Vincent
VAN GOGH
Tartalom


„Tükör által, homályosan…”
„Sehol nem éreztem magam annyira idegennek, mint a családomban és a hazámban…” Hollandia, Anglia, Belgium, 1853–1886
Az eszmék terjedése. Párizs, 1886–1888
„Bolond voltam, és minden, amit csináltam, rossz.” Arles, 1889
„Mi jó származik abból, ha jobban leszek?” Saint-Rémy, 1889–1890
„Nincs semmi szomorú ebben a halálban…” Auvers-sur-Oise, 1890
Bibliográfia
Képek jegyzéke
1. Önarckép (Paul Gauguinnek ajánlva) (Arles, 1888. szept.).
Olaj, vászon, 62 x 52 cm . Fogg Art Museum,
Harvard University. Cambridge (MASS)
2. Vincent széke és pipája (Arles, 1888. dec.).
Olaj, vászon, 93 x 73,5 cm .
National Gallery, London


„Tükör által, homályosan…”

Vincent van Gogh élete és munkássága annyira összefonódott, hogy képeit nézve lehetetlen nem kiolvasni ki belőlük életének történetét, melyet egyébként annyiszor megírtak, hogy szinte legendává vált. Van Gogh a szenvedés eleven megtestesülése, a modern művészet mártírja, a társadalomból kirekesztett művész emblematikus képviselője.
Már korán nyilvánvalóvá vált, hogy Van Gogh életének eseményei fontos szerepet játszanak majd műveinek befogadásában. A festőművészről szóló első újságcikk 1890 januárjában jelent meg a Mercure de France-ban. Szerzője, Albert Aurier kapcsolatban állt Van Gogh egyik barátjával, név szerint Émile Bernard-ral, akitől tudomást szerzett a festő betegségének részleteiről. A művész ekkor az Arles közelében lévő saint-rémyi elmegyógyintézetben volt. Egy évvel korábban levágott egy darabot a jobb füléből.
Aurier nem közölte egyértelműen a festő életének ezeket a tényeit, viszont a képeiről írt eszmefuttatásába beleszőtte a művész nyilvánvaló őrültségéről hallottakat. Például olyan kifejezéseket használt, mint „rögeszmés szenvedély” és „nem múló, konok aggodalom”. Van Goghot „rettenetes és tébolyult zseni”-nek látja, aki „gyakran nagyszerű, néha groteszk, de mindig a patologikus peremén egyensúlyoz”.
Aurier a festőt „messiásnak” tekinti, „aki (…) föl fogja éleszteni művészetünket és talán gyermeteg indusztriális társadalmunkat is agg roskatagságából”. Azzal, hogy a művészt őrült zseninek festette le, megalapozta azt a Van Gogh-mítoszt, amely nem sokkal a festő halála után született meg. Aurier végső soron nem hitt abban, hogy a nagyközönség valaha is meg fogja érteni ezt a művészt.
Néhány nappal Van Gogh temetése után, amire Auvers-sur-Oise-ban került sor, dr. Gachet, aki élete utolsó szakaszában kezelte a művészt, a következőket írta Theónak, a festő öccsének: „Egészen rendkívüli az életnek ez az abszolút megvetése, ami kétségtelenül a művészet szenvedélyes szeretetéből fakadt. (…) Ha még élne Vincent, akkor is sok-sok évnek kellene eltelnie ahhoz, hogy humánus művészete diadalmaskodjék. Halála, hogy úgy mondjam, két ellentétes princípium küzdelmének dicső eredménye: a fényé és a sötétségé, az életé és a halálé.”
Leveleiben, melyből majdnem hétszáz látott napvilágot, Van Gogh sokszor írt a szeretet és a biztonság utáni vágyáról: „A változatosság kedvéért szívesen élnék együtt egy nővel; nem tudok szeretet, nő nélkül élni.” Van Gogh meglehetősen polgári álmai a szerelemről és az otthonról sosem váltak valóra. Első szerelme, Ursula Loyer máshoz ment feleségül. Unokatestvére, Kee, aki már anya volt és özvegy, részben anyagi megfontolásból utasította vissza: Van Gogh nem tudott volna gondoskodni róla és gyermekéről. Majd egy Sien néven ismert prostituálttal próbált családot alapítani, akit azonban végül ő hagyott el, mert Theo, az öccse, aki egyedül támogatta anyagilag, azt kívánta, vessen véget ennek a viszonynak. A 21 éves Marguerite Gachet-val való viszonyáról csak pletykákból van tudomásunk. Azonban Van Gogh nemcsak nők, hanem a családja és a barátai szeretetére is vágyott, de ezt sem kapta meg soha olyan mértékben, amilyenben kívánta. Öngyilkossága előtt néhány nappal ebben a titokzatos mondatban összegezte a bizalmas kapcsolat kialakítására irányuló erőfeszítéseinek kudarcát: „Tükör által homályosan – és ez mindig így maradt.” A lelkész fia Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írott első leveléből idézett, amely így szól: „Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.” (13,12)
A közösségben elfoglalandó hely vágya és az elismertségért vívott küzdelem az a két téma, amely Van Gogh egész életében nyomon követhető.
3. Vincent arles-i lakása (A sárga ház) (Arles, 1888. szept.).
Olaj, vászon, 72 x 92 cm . Rijksmuseum
Vincent van Gogh, Amszterdam
4. A nueneni lelkészlak havas kertje (Nuenen, 1885).
Olaj, vász on, 53 x 78 cm . The Armand Hammer
Museum of Art, Los Angeles
5. Krumplievők (Nuenen, 1885. ápr.).
Olaj, vászon, 81,5 x 114,5 cm .
Rijksmuseum Vincent van Gogh, Amszterdam
„Sehol nem éreztem magam annyira idegennek, mint a családomban és a hazámban…” Hollandia, Anglia, Belgium, 1853–1886

Anna van Gogh 1852. március 30-án halott fiút hozott a világra. De már egy évvel később, ugyanazon a napon egészséges fiúgyermeknek adott életet a zunderti paplakban. Theodorus van Gogh lelkész ugyanazt a nevet adta másodszülött fiának, mint az elsőnek: Vincent. Valahányszor a második Vincent átment apja templomába, hogy részt vegyen az istentiszteleten, el kellett haladnia egy sírkő mellett, melyre az „ő” nevét vésték fel. Van Gogh életének utolsó hónapjaiban fölidézte gyermekkorának helyszíneit, és szomorkásan emlékezett meg a zunderti temetőről.
Van Goghról, a gyermekről nagyon keveset tudunk. Egy szomszéd leány „jószívű, barátságos, együttérző, jó magaviseletű fiú”-nak írta le, a család egyik hajdani cselédlánya viszont úgy nyilatkozott, hogy „Vincentnek nagyon furcsa szokásai voltak”. Hasonlóképpen ellentétes leírások léteznek a felnőtt Van Goghról. Általában elmondható, hogy barátságosan és részvétteljesen bánt a szegényekkel, a betegekkel és a gyerekekkel. Egy másik fontos jellemvonása, amely szintén korán szembetűnt a testvérhúga, Elisabeth Huberta szerint: szoros kötődése a természethez: „Ismerte azokat a helyeket, ahol a legritkább virágok nyíltak, (…) ugyanúgy a madarak fészkelőhelyeit, és ha meglátott egy pacsirtát, amint leereszkedik a rozsföldre, tudta, hogy kell megközelíteni a fészkét anélkül, hogy zajt ütne a gabonában vagy kárt tenne a madárfiókákban.” Van Gogh élete utolsó éveiben festményeivel visszatért gyermekkorának tájaira.
„Az egész Dél és minden más is Hollandia lett számára” – mondta Paul Gauguin Van Goghnak az Arles-ban festett képeiről. Maga van Gogh Émile Bernard-hoz írt levelei egyikében Camargue forró, lapos vidékét vetette egybe Hollandiával. A saint-rémyi elmegyógyintézetből ezt írta Theónak: „Betegségem alatt újra láttam a zunderti ház minden egyes szobáját, a kert minden ösvényét és növényét, a körülötte elterülő mezőket, a szomszédokat, a temetőt, a templomot, a ház mögötti konyhakertünket egészen a temetőben álló magas akácfa ágai közt lévő szarkafészekig.”
A fészek említése, amely Elisabeth Huberta visszaemlékezésében éppúgy előfordul, mint Van Gogh levelében, azt jelzi, mennyire fontos volt ez a kép a festő szemében. A fészek a biztonság szimbóluma, ami magyarázatot ad arra, miért nevezte a házakat „emberi fészkeknek”.
6. Kék ruhás nő portréja (Antwerpen, 1885. dec.).
Olaj, vászon, 46 x 38,5 cm .
Rijksmuseum Vincent van Gogh, Amszterdam
7. Takács szemből nézve (Nuenen, 1884. máj.).
Olaj, vászon, 70 x 85 cm . Rijksmuseum
Kröller- Müller, Otterlo


Neki magának 11 éves korában el kellett hagynia az első fészkét: a szülőházát. Nem egészen világos, miért döntött úgy Theodorus, hogy fiát egy Zunderttől 30 kilométerre levő nevelőintézetbe küldi. Talán mert a közelben nem volt protestáns iskola: Zundertnak és környékének lakossága majdnem száz százalékban a katolikus egyházhoz tartozott. Vagy talán azért, mert a „fészek” a négy kisebb gyermek érkezése után szűknek bizonyult. Van Gogh néhány héttel a halála előtt megfestette ennek a búcsúzásnak a képét is: egy kétkerekű kocsit a földek közt kanyargó szűk úton.
Vincent 13 éves korától Tilburgban folytatta a tanulást, ahol Constantijn C. Huysmans, a tájképfestő tanította rajzolni. Ott, Tilburgban készült annak a két fényképnek az egyike, amely a fiatal Van Goghot ábrázolja. A fénykép nagyon világos szemű, szelíd fiúarcot mutat.
8. Cipők (Párizs, 1887 eleje).

  • Accueil Accueil
  • Univers Univers
  • Ebooks Ebooks
  • Livres audio Livres audio
  • Presse Presse
  • BD BD
  • Documents Documents