– Úgy látszik, megint egy kelet-európai – szólt Dick Carey –

Bánki Éva

Description

– Úgy látszik, megint egy kelet-európai – szólt Dick Carey –

Sujets

• Arts

Informations

• Publié par: iqejilax
• Nombre de lectures: 88
• Langue: Français

Extrait

Bánki Éva

„Ez a jó Anglia sem a régi…”

Cselekményséma és társadalomábrázolás a hard-boiled krimikben

– Úgy látszik, megint egy kelet-európai – dünnyögte Carey. – Nézd csak, nem lehet több tizenkett

ő

nél.

Ügyetlenül odakent vörös foltok a kislány száján. És egy ferdén vigyorgó vörös vágás a nyakán.

Tim Philby rend

ő

rnyomozó mereven bólintott, és utat engedett az orvosnak és a fényképésznek. Mit mondjon? Az

ébred

ő

East Side ott zúgott körülötte.

Miért is ne? Lassan hat óra.

Ő

, a Nagy Philby meg elfordítja a fejét.

– Ez már a harmadik lány ezen a héten – suttogta Carey. – Valami hiba támadt a gépezetben. Az

ő

gépezetükben – tette

hozzá nyomatékkal.

Egy rasztafürtös lány diadalmasan felkacagott a szemben lév

ő

bár ajtajában.

– Itthagyják az utcán a hulláikat. Mi pedig – ez a dolgunk, nemde? – segítünk nekik takarítani, a hibákat kijavítani –

dohogott Carey.

– Úgy látszik, ez a jó Anglia sem a régi – szólt hátra az orvos vigyorogva. (…)

1

Minden detektívtörténet egyazon hermeneutikus

kód

ra, vagyis narratológiai eszközökkel

könnyen felfejthet

ő

, ismétl

ő

dve variálódó

játszmára

épül: egy b

ű

ncselekmény elkövetésére és

fokozatos felderítésére. A társadalmi tér, ahol a tettet elkövetik, csak a

kód

, a nyomozó és a

b

ű

nöz

ő

közötti játszma háttereként érdekes. Egy jó krimiben minden realista mozzanatnak

(legyen

szó

„jellemz

ő

”

helyszínekr

ő

l,

egy

részletesen

bemutatott

tárgyról,

vagy

epizódszerepl

ő

kr

ő

l) a

játszmával

összefügg

ő

szemiotikai jelent

ő

sége van – így hát ez a

valóságábrázolás természeténél fogva is más, mint a 19. századi nagyregények totális igény

ű

társadalomábrázolása.

Az el

ő

futárokat is az utókor teremti meg. Ám bonyolult a helyzet a detektívregény

esetében, hiszen a krimi nemcsak „népszer

ű

olvasmány”, hanem a posztmodern irodalom

emblematikus m

ű

faja is

2

. De a metafizikus- vagy anti-detektívtörténetek

3

és a

hard-boiled scool

hoz

sorolt, puhafedeles „kemény krimik” más-más közönséget céloznak meg, és talán – ámbár ez

korántsem

bizonyos!

–

másféle

kritikai

megközelítést

is

igényelnek.

A

metafizikus

detektívregények elemz

ő

i (köztük magyar nyelv

ű

elméleti-kritikai tanulmányok szerz

ő

i

4

) Edgar

Allan Poe-t tartják a m

ű

faj megteremt

ő

jének, míg a „kemény krimikre” összpontosító írások

5

az

els

ő

nagy magándetektívek, a francia Vidocq és az amerikai Allan Pinkerton emlékiratait elemzik

részletesebben. Ez a „leszármazási vonal” a b

ű

nügyi regény (f

ő

ként a „kemény krimik”)

társadalmi regényekkel való összefüggését sejtetik.

A b

ű

nüldözés már a 19. században, az els

ő

magándetektívek korában sem csak társadalmi,

hanem textuális-irodalmi feladat (is). Vidocq és Pinkerton emlékirataiban már kialakul a

referencialitás és fikció, dokumentumszer

ű

ség és kalandregény a kés

ő

bbi „kemény krimikre” oly

jellemz

ő

egyvelege. Ebben a cikkben én is a

hard-boiled thriller

ek fikcionalitásával és

referencialitásával és a „kemény krimik” kelet-közép-európai esélyeivel szeretnék foglalkozni.

De hermeneutikus

kód

(narratív séma) és realista mozzanatok (társadalmi környezet)

viszonyát egyfajta mitológiának is tekinthetjük. Hiszen a b

ű

nügyi regények detektívjei nemcsak

azért mitikusak, mert Oidipusz módjára „rejtélyek” után nyomoznak, vagy mert Thészeuszként

szállnak le az „alvilágba” – hanem mert a nyomozást a

feladat

köré szervez

ő

d

ő

társadalmi valóság

is mitikussá teszi. A nyomozás

láthatóvá

teszi a rendet, és a krimikb

ő

l ismer

ő

s

detektív-játszmák

biztosítják, hogy ábrázolhatók legyenek bizonyos életformák (a „kemény krimikben”

alvilágok

)

tapasztalatai. Úgy t

ű

nik, a realista regény hagyományát manapság többnyire ezek a

hard-boiled

krimik éltetik. A

hard-boiled thriller

nemcsak Poe, hanem Balzac örököse is.

A detektívregény-szerz

ő

a

játszma

köré egyfajta simulacrum-valóságot épít – és a nyomozó

(vagy az olvasó) ebben a „valóságban” próbál logikai indukció vagy intuíció segítségével „áruló